Tippek

Gardróbdetox 1. rész – Az ide vezető út

Nemrégiben megosztottam a közösségi média felületeimen, hogy az idei év egyik nagy feladata számomra a ruhatáram és a stílusom letisztítása és újragondolása. A cél egy önazonos, szerethető és élhető ruhatár, ami mind minőségében, mind stílusában engem tükröz és hozzám igazodik.

Tudom, sokan azt gondolják, hogy ha valakinek a stílustanácsadás a szakmája és nap, mint nap hivatásszerűen foglalkozik azzal, hogy segítsen megismerni a hozzá forduló nők és férfiak stílusát, színtípusát és testalkati sajátosságait, akkor neki magának biztosan semmi gondja az öltözködéssel és a saját ruhatárával. Nos, ez nem így van. A suszter cipője, ugyebár…

Ráébredtem, hogy az elmúlt években az öltözködésem nem rólam szólt, sokkal inkább arról, hogy megfeleljek az elvárásoknak.”

Gondolhatnánk azt is, hogy nekem könnyű, hiszen pontosan tudom, hogy milyen színek és fazonok állnak jól, tudom, mit kell keresnem az üzletek polcain, tisztában vagyok az alkati adottságaimmal és a hozzám illő árnyalatokkal – ezeknek megfelelően öltözködök és ezt meg is mutatom, remélve, hogy inspirálhatom ezzel azt a pár ezer embert, akik figyelemmel követik a munkámat. És ezzel meg is érkeztünk az első feszültségponthoz: rá kellett jönnöm, hogy mióta rendszeresen teszek közzé olyan fotókat, amin megmutatom, én mit és hogyan viselek, ez egyfajta “teljesítménykényszerré” formálódott nálam. Ráébredtem, hogy az elmúlt években az öltözködésem nem rólam szólt, sokkal inkább arról, hogy megfeleljek az “elvárásoknak” – hiszen egy stílustanácsadótól nyilván azt várják el a követői, hogy mindig tipp-topp legyen és akkor is úgy nézzen ki, mintha egy magazinból lépett volna elő, amikor épp csak leszalad a pékségbe kenyérért… Elvárják, hogy aki tisztában van a színtípusával és szereti is azt, az mindig nagyon színesen és izgalmasan öltözködjön, és ne legyenek olyan szettjei, ami semleges színekre, vagy – urambocsá’ – feketére épül… Elvárják, hogy változatos fazonokat, izgalmas mintákat, és tökéletesen stylingolt szetteket vonultasson fel – hiszen ki kíváncsi egy konstans klasszikus stílusra és mindig hasonló formulákra? Vagy mégsem így van…?

“Egy nap azon kaptam magam, hogy tele van a szekrényem színesnél színesebb ruhákkal, gyönyörű táskákkal és kiegészítőkkel, és én mégis a Férjem ruhatárát irigylem.”

Lehet, hogy ezek nem is a követőimtől jöttek, sokkal inkább egy saját magam által felállított elvárásrendszerből adódtak? Jó eséllyel így van. 2021 év végén egy nap azon kaptam magam, hogy tele van a szekrényem színesnél színesebb ruhákkal, gyönyörű táskákkal és kiegészítőkkel, és én mégis a Férjem letisztult, önazonos, általa szeretett, egyszerű és átlátható ruhatárát irigylem. Irigyeltem, hogy nem csak egy-egy kedvenc darabja van, de szinte minden ruháját szereti és szívesen viseli – és mindben jól is érzi magát. Nála soha nem éreztem azt, hogy unalmas lenne az öltözködése, pedig javarészt ugyanazokat a formulákat és színeket viseli: szövetnadrág vagy sötét farmer, ing, zakó, esetleg mellény, fehér, szürke vagy kék árnyalatokban, valamint mintás díszzsebkendő. Önazonos, letisztult, munkájához és személyiségéhez illő darabok és szettek. Erre vágytam én is. Bele akartam szeretni a ruhatáramba, azt szerettem volna minden nap érezni, hogy alig várom, hogy felvehessem a ruháimat, és nem csak azért veszek fel egy-egy ritkán hordott darabot, mert már rég volt rajtam…

“Rá kellett jönnöm, hogy a ruháim vannak értem és nem én vagyok a ruháimért.”

Ehhez le kellett ülnöm és át kellett gondolnom, hogy mit is tükröz a jelenlegi ruhatáram, és valójában mit szeretném, ha tükrözne. Fel kellett tennem magamnak néhány kérdést a stílusommal, a ruháimmal kapcsolatban, úgy kellett tükörbe néznem, hogy meglássam az embert a ruhák mögött és el kellett engednem a vélt vagy valós elvárásokat. Rá kellett jönnöm, hogy a ruháim vannak értem és nem én vagyok a ruháimért – és amint ezt megértettem, rájöttem arra is, hogy csak úgy lehetek hiteles képviselője a szakmámnak, ha teljesen önmagamat adom, bízva abban, hogy azok az emberek, akik követnek, valóban azt szeretnék látni, hogy én hogyan alkalmazom a gyakorlatban azt, amit a tanácsadásaimon igyekszem átadni a vendégeimnek. És ez nem azt jelenti, hogy minden nap teljesen új szetteket és változatos fazonokat várnak tőlem, a palettám összes létező színét és színkombinációját viselve, hanem azt, hogy lássák: egy szín- és stílustanácsadónak úgy is lehet inspiráló a stílusa, ha a számára jól bevált formulákhoz és színekhez nyúl, és önmagát adja. Mert ettől igazi és hús-vér ember, nem pedig egy statikus és merev próbababa. Egy ember, egy nő, aki változik, érik, fejlődik, aki nem ragaszkodik mereven és görcsösen a színtípusához, ha a lelke vagy a hangulata éppen a feketére vagy bézsre vágyik, hanem figyelembe veszi a hangulatát, az ösztöneit, vagy csak olyan profán dolgokat, mint az időjárás… Bízom benne, hogy valóban kíváncsiak vagytok erre az emberre is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.